261.
Az a nevelés, amit a legtöbb fiatal kap:
Az a nevelés, amit a legtöbb fiatal kap:
felhívás önzésük megkettőzésére.
262.
Nincs szenvedély, amelyben az önszeretet oly
262.
Nincs szenvedély, amelyben az önszeretet oly
erőteljesen vezérelne, mint a szerelemben: mindig
könnyebben áldozzuk fel a másik nyugalmát,
mint a saját magunkét.
263.
Amit bőkezűségnek mondunk, az legtöbbnyire:
263.
Amit bőkezűségnek mondunk, az legtöbbnyire:
az ajándékozás hiúsága, amit voltaképp sokkal
jobban szeretünk, mint az ajándékozást magát.
264.
A szánalom nagyon gyakran: saját bajaink
264.
A szánalom nagyon gyakran: saját bajaink
előérzete a mások bajaiban, lehetséges nehézségeink
okos előrelátása. Többnyire csak azért segítünk
másokon, hogy rábírjuk őket, hasonló esetben
ők is segítsenek nekünk, vagyis a nékik tett
szolgálatok igazából olyan javak, amiket
saját magunknak előlegezünk.
265.
A csökönyösség a szűklátókörűségből táplálkozik;
265.
A csökönyösség a szűklátókörűségből táplálkozik;
nehezen tudjuk elhinni azt, amit nem látunk.
266.
Tévedés volna azt hinni, hogy csak a leghevesebb
266.
Tévedés volna azt hinni, hogy csak a leghevesebb
szenvedélyek, mint a becsvágy és a szerelem,
képesek diadalmaskodni a többi szenvedély felett.
A lustaság, bármily lanyha is, gyakran mindegyiknél
erősebb, előbb-utóbb minden célt s minden cselekedetet
maga alá gyűr, s azután apránként szétrombolja és
elemészti a szenvedélyeket meg az erényeket.
267.
Ha a rosszat hamar elhisszük anélkül, hogy előbb
267.
Ha a rosszat hamar elhisszük anélkül, hogy előbb
alaposabban megvizsgáltuk volna, annak leginkább
gőgösségünk és lustaságunk az oka; mindenáron
bűnöst keresünk, s így arra, hogy a bűnt előbb
megvizsgáljuk, nem marad időnk.
268.
A legkisebb ügyekben sem fogadjuk el, hogy
268.
A legkisebb ügyekben sem fogadjuk el, hogy
megítéljenek, ugyanakkor azt kívánjuk, hogy
hírnevünk és dicsőségünk olyan emberek
ítéletétől függjön, akik féltékenységük, érdeklődésük,
vagy korlátoltságuk folytán velünk teljesen
ellentétesek; és csak azért vagyunk képesek a
legkülönfélébb módokon kockára tenni nyugalmunkat
és életünket, hogy ők a javunkra ítéljenek.
269.
Nincs ember, akiben volna annyi okosság,
269.
Nincs ember, akiben volna annyi okosság,
hogy felmérje, mennyi rosszat képes tenni.
270.
A megbecsülés, amit már elnyertünk: biztosítéka
270.
A megbecsülés, amit már elnyertünk: biztosítéka
annak, amit még eztán szeretnénk elnyerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése