a képet nagyobb méretben is meg lehet nézni
ha rákattintasz :)Sziasztok! Itt egy kis bevezető. Direkt nem az a címe, hogy Előszó, mert majd lesz az is, ami a történet kezdése lesz. Ez tényleg csak egy kis bevezető, de azért remélem tetszeni fog és növeli majd a történet iránti érdeklődéseteket. Kérlek titeket írjatok kommentet, mert így nem tudom mennyire érdekel titeket, vagy egyáltalán nem érdekel. Van egyáltalán értelme jobban hozzá kezdeni? :) Jó lenne ezt tudnom. Érdekel titeket egyáltalán? :) Nagyon érdekes lenne annyit elárulhatok előljáróban, de azért hadd legyen titok a történet nagy része, addig amíg el nem érkezik a felfedés ideje. :) Hisz attól jó egy sztory nem? :) Na, de nem járatom tovább a számat. Jó olvasást mindenkinek! :)
A Volturi fenyegetettségének elmúlásával, minden ránk leselkedő veszély a múlté lett. Nem volt más csak a boldogság, ami belengte mindegyikünk életét. Olyan boldog voltam, mint még soha. Biztonságban volt a számomra összes fontos személy. Együtt lehetek szerelmemmel örökké, mivel Edwardnak, közös gyermekünk születése után nem volt más választása, mint átváltoztatni. Van egy gyönyörű kislányunk, Renesmeé, akit nagyon szeret az egész család. Eleinte az a tény, hogy Jacob belevésődött az én kicsikémbe nem tett boldoggá. De tudom, hogy mellette biztonságban van, mindent megtesz a védelméért és a haja szála se görbülhet. Ezzel együtt magunk mellett tudhatjuk az egész falkát is. Végre valóban béke honol. Ez volt minden, amire vágytam, sőt, még annál is több.
Az összes újszülött vámpírt meghazudtoltam hihetetlen önuralmammal. Charlie is boldog lehetett, mert nem kellett elmennünk. Igaz nem tudom meddig, hisz az embereknek egy idő után elkezd majd feltűnni, hogy nem öregszünk, Renesmeé viszont hihetetlen ütemben fejlődik. Még pár év és eléri a végleges korát. Onnantól kezdve ő sem öregszik majd. Alice-nek köszönhetően, aki rá talált Nahuelre, megtudtuk, mire számíthatunk. Már emiatt sem kell aggódnom. Vége az örökös félelemnek, hogy mi lesz az én kis kincsemmel. Teljes mértékig elmerülhettem az Edward iránt érzett mérhetetlen és soha el nem múló szerelmemben. Most már nem kellett óvatosnak lennünk. Illetve nekem egy kicsit, de ez nem tart sokáig. Nem hittem volna, hogy valaha is eljön majd ez a pillanat. Azt meg még inkább, hogy olyan boldog leszek, mint még soha. Edward az enyém, csak az enyém. Méghozzá örök időkre. Attól féltem, hosszú ideig nem fogok így érezni iránta. De még sokkal erősebbek a hozzá fűző szálak, mint valaha. Nélküle már létezni se tudnék. Ha ő valaha is megszűnne, eltűnne a világból, gondolkodás nélkül követném. Olyan tökéletes minden, hogy el se merem hinni. Mindenki élvezi a nyugalmat. Nincs ránk leselkedő veszély, nem kell minden percben készenlétben lennünk. Jó érzés az biztos. A fiúk ezt nehezen viselik, egymás közti csatározással ütik el az időt, nehogy kijöjjenek a gyakorlatból, mert soha sem lehet tudni. Mi viszont Edwarddal minden percet megragadunk, hogy egymással lehessünk. Igaz a nappalokat próbáljuk kibírni az egyensúly fenntartása miatt. Elvégre rengeteg időnk van. Mostanában ismét szóba került köztünk a főiskola. Edward ragaszkodik hozzá, mivel én még soha sem jártam. Még mindig nem akarja, hogy bármiről is lemondjak. Én egyáltalán nem érzem ezt, hisz mindenem meg van, amire vágytam. Jók az érvei, de én nem tudom. Nem érzem szükségét. Bőven lesz még időm megtapasztalni a főiskolák gyötrelmeit. Mondjuk úgy az örökké valóságig. Most szeretném kiélvezni a családom társaságát anélkül, hogy bármi miatt aggódnánk és, hogy most már miattam sem kell senkinek sem aggódnia, mert én is teljes mértékig egyenrangú lettem velük. Amikor kicsit is boldogok vagyunk, mindig elromlik valami. Ezért teljesen soha sem lehetünk nyugodtak. Hát élvezzük addig, amíg lehet.
Élvezem a képességem által nyújtott lehetőségeket is. Nekem sem szabad eltompulnom. Állandóan képesnek kell lennem a családom megvédésére. Most már nem vagyok haszna vehetetlen. A Volturi ellen is nagy haszna volt, bevehetetlenek voltunk. Képes vagyok az egész családomra kiterjeszteni és ezáltal védeni őket, így a támadások nem jutnak el hozzájuk. Pajzsommal bárkitől képes vagyok megvédeni mindenkit. Ugyanakkor képes vagyok kifordítani is. Így Edwardnak megtudtam mutatni, mit éreztem, amikor először megláttam, mit éreztem iránta minden egyes percben, mit gondoltam, ha velem volt, vagy ha nem volt. Persze nem avattam bele minden részletbe. Azért mégis csak van olyan, amit jobb, ha nem tud és nem lát. Nagyon élvezte, amikor végre betekintést engedtem neki a fejembe. Onnantól kezdve egy csepp kétsége sem lehetett, mennyire szerettem és szeretem most is. Ez az érzés belém égette magát. Egész lelkemet és testemet beteríti. Tőle kaptam életem, immár létezésem, legszebb ajándékát, önmagát.
Alice és Jasper miután úgy eltűntek, hogy azt hittük elhagytak bennünket, igyekeznek az agyunkra menni, ezzel bizonyítva milyen jót is akartak velünk tenni. Alice állandóan elcipel magával vásárolni és nem hagyja, hogy ellent mondjak neki, pedig én aztán mindent megteszek, hogy ki tudjak bújni alóla. Rengeteg olyan ruhám van, ami még soha sem volt rajtam és a gardróbom tartalma csak nő és nő. Renesmeé annál jobban szeret vásárolni. Ő inkább hasonlít Alice-re, mint én. Igazi divatmániás már most. Mi lesz akkor később? Jasper Emmettel gyakorolja a harci fogásokat. Persze egyikünk sem haragszik rájuk, hisz nekik köszönhetjük megmenekülésünket. De, ha még egyszer ezt meri velem tenni Alice, azt nem teszi ki az ablakba, amit tőlem kap majd. Azt viszont sosem lehet tudni a Volturi, mikor talál ki egy újabb tákolt vádat és indít újra támadást családunk ellen. Ezért Alice továbbra is alaposan nyitva tartja a szemét.
Emmett és Rose a tudattól, hogy majdnem elveszítették a másikat, most még jobban szeretik egymást. Persze Ettől függetlenül Emmett nem hagyott fel a viccelődéseivel. Azonban a fogadásunk után a szexuális életünkkel kapcsolatos célzásairól lemondott. Rose-nak nagyon sokat köszönhetek. Nélküle talán se én, se Nessie nem lenne itt. Most is rengeteget foglalkozik vele. Nem is csoda, elvégre a nagynénje. Minden joga meg van hozzá. Ha máshogy nem, legalább így teljesülhetett a gyermek utáni vágya. Persze ez sem az igazi, hisz Nessie sem a sajátja. Jake és közte mindennaposak a viták. Ő sem mozdul mellőle. Ez idegesíti Rose-t, de nem tehet ellene semmit, amitől csak még idegesebb. Azért nem hagyom, hogy túlzásba vigyék, mégis csak én vagyok az anyja. Ezeket a jogokat nem hagyom elbitorolni. Nessie természetesen élvezi ezt a sok figyelmet. Egyre okosabb. Néha még minket is megszégyenítően. Olyan büszke vagyok rá. Remekül táncol és Edward nyelvérzékének köszönhetően, amit tőle örökölt, kiválóan beszél egyre több nyelven. Én azóta is csak angolul tudok, de a mellem dagad a büszkeségtől.
Carlisle és Esme attól boldog, hogy együtt vagyunk és senkinek nem esett baja. Esmének tényleg a gyerekei vagyunk. Szíve legmélyéig szeret mindegyikünket. Szeretné kiélvezni a nagymamaságát, de ez Jake-től és Rose-tól nem könnyű. De nem bánja, ha mindenki itt van körülötte. Carlisle továbbra is szemmel tartja Nessie-t. Nem nyugszik addig, míg el nem éri a kort, amikor már nem öregszik. Számára csak az lesz az igazi bizonyíték. Addig pedig kutakodik tovább. Az én szemmel tartásom lazult, mivel többszörösen is bizonyítottam az önuralmamat. Jasper azért még mindig sokat lebzsel körülöttem, figyelemmel kísérve az érzelmeimet, amik sokszor olyan intenzívek, hogy nem bírja elviselni. Ezen mindig jót kuncogok.
Charlie mindennap eljön látogatóba. Továbbra sem akar tudni semmiről, de azért az ő figyelmét sem kerüli el Nessie gyors növekedése. Néhány év múlva ennél csak rosszabb lesz a helyzet, amikor ő öregszik, mi meg nem, de talán addig nem is maradunk itt. Nagyon szeretem a szüleimet és egyelőre nem gondolok bele, de egyszer eljön az idő, amikor ők már nem lesznek és azaz időszak nagyon nehéz lesz számomra. De Edwardra és a többiekre is, mindig számíthatok. Ez a tudat nagy segítség felkészülni az elkerülhetetlenre. Reneé továbbra sem tud semmit. Nem tudom még meddig titkolózhatunk előtte. Azt se tudom akarom-e egyáltalán. Soha nem volt titkunk egymás előtt.
Továbbra is két falka van. Ez egyelőre nem okoz problémát. Jake falkája kibővült Embry-jal és Quillel. Mostanában sokat téblábolnak itt. Egyáltalán nem zavar jelenlétük. Nekik is, ahogy Jakenek is én még mindig csak Bella vagyok. Seth mindig is kedvelte Cullenéket. Ő aztán valóban sok időt tölt a Cullen házban, Jake mellett. Néha még Emmett és Jasper gyakorlatozásába is beszáll. Ennek persze Leah nem örül, de mit tehetne. Öccsének saját akarata van. Még mindig Jake falkája a kisebb, de ez nem számít, mert veszély esetén úgyis összefognak. A velük kötött szövetségünk megingathatatlan és ezt első sorban Jake Nessie-hez fűződő viszonyának köszönhetjük. Azért jó érzés, hogy már nem szenved miattam és nem okozok neki többé fájdalmat. Már tisztán látom, hogy mindig is Edwardot szerettem, hozzá csak baráti szálak fűztek, amik az átélt fájdalmak miatt olyan erősek lettek, hogy még magam sem voltam tisztában ezekkel a dolgokkal. De jó, hogy ez rendeződött köztünk és már tényleg csak barátok vagyunk.
Edward sokkal nyugodtabb, mint a család többi férfi tagja. Élvezi a velem töltött időt és nem vágyik többre. Úszik szerelmünkben és látom rajta, mekkora terhektől szabadult meg. Nem kell semmi miatt aggódnia. Csak egymásnak és a lányuknak élhetünk és ez óriási boldogsággal tölti el őt is, ahogy engem is.
Minden a helyére került. Rendeződtek a viszonyok. Mi pedig mindennap visszatudunk vonulni az Esmétől kapott saját kis fészkünkbe, ahol végre magunk lehetünk és elmerülhetünk egymás kényeztetésében, persze csak miután Nessie-t ágyba dugtuk. Eddig fogalmam se volt, hogy a szerelemnek ilyen magas foka is lehet. Edward mellett nem lehet unatkozni. Nincs senki más ezen a földön, akivel szívesebben lennék minden pillanatban, mint vele. Ő és Nessie létezésem értelme. Ha elveszítem bármelyiküket is, nekem is végem. A veszély pedig minden pillanatban körülöttünk ólálkodik, még ha úgy is érezzük, most biztonságban vagyunk. Soha nem lehet tudni, mikor ékezik el az idő egy újabb csatához, mikor kerül egyikünk ismét veszélybe és kell összefognunk egymás védelmére. A felhőtlen időkben próbálunk nem gondolni ilyesmire, csak élvezzük azt, ami számunkra megadatott.
