MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)

270.
A megbecsülés, amit már elnyertünk: biztosítéka 

annak, amit még eztán szeretnénk elnyerni.


271.
Az ifjúság folytonos részegség; az értelem láza.


272.
Mi sem lehetne kiábrándítóbb, mint amikor 

jelentős érdemeket szerzett emberek 

apró-cseprő ügyekkel szeretnék újra 

bizonyítani a maguk kiválóságát.


273.
Akadnak a világban nagyrabecsült emberek, 

akiknek nincs más érdemük, mint a mindennapi 

érintkezésben hasznos gyarlóságaik.


274.
Az újdonság varázsa olyan a szerelemben, 

mint a hamvasság a gyümölcsön: múló fény, 

mely hamar eltűnik s már nem tér vissza soha.


275.
A természetes jóságot, mely szívesen dicsekszik 

érzékenységével, sokszor a legkisebb 

érdek képes elhallgattatni.


276.
A középszerű szenvedélyt mérsékli, a nagy 

szenvedélyt viszont éleszti a távollét, akár a 

szél, mely a gyertyát eloltja, ám 

fellobbantja a tüzet.

277.
A nők sokszor hiszik, hogy szerelmesek, 

mikor még nem is azok: szenvedélynek 

hiszik mindazt, ami csak kacérság, az 

évődéseket, a széptevéssel járó izgalmakat, 

a szerelem örömének természetes vágyát, 

no meg a visszautasítás fáradságát.

278.
Azért elégedetlenek oly gyakran az 

emberek közbenjáróikkal, mert ezek 

majd mindig elhanyagolják barátaik érdekeit, 

magát a közbenjárást tekintik becsületbeli 

ügyüknek és csakis annak a sikerével törődnek.

279.
Ha eltúlozzuk barátaink irántunk érzett 

szeretetét, azt többnyire 

nem hálából tesszük, hanem azért, 

hogy fogalmat adjunk a magunk érdeméről.


280.
A társaságba újonnan érkezőket gyakran 

csak azért illetik dicsérettel, mert 

titokban irigylik azokat, akik 

már kivívták benne a helyüket.

MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)

261.
Az a nevelés, amit a legtöbb fiatal kap: 

felhívás önzésük megkettőzésére.


262.
Nincs szenvedély, amelyben az önszeretet oly 

erőteljesen vezérelne, mint a szerelemben: mindig 

könnyebben áldozzuk fel a másik nyugalmát, 

mint a saját magunkét.


263.
Amit bőkezűségnek mondunk, az legtöbbnyire: 

az ajándékozás hiúsága, amit voltaképp sokkal 

jobban szeretünk, mint az ajándékozást magát.

264.
A szánalom nagyon gyakran: saját bajaink 

előérzete a mások bajaiban, lehetséges nehézségeink 

okos előrelátása. Többnyire csak azért segítünk 

másokon, hogy rábírjuk őket, hasonló esetben 

ők is segítsenek nekünk, vagyis a nékik tett 

szolgálatok igazából olyan javak, amiket 

saját magunknak előlegezünk.


265.
A csökönyösség a szűklátókörűségből táplálkozik; 

nehezen tudjuk elhinni azt, amit nem látunk.


266.
Tévedés volna azt hinni, hogy csak a leghevesebb 

szenvedélyek, mint a becsvágy és a szerelem, 

képesek diadalmaskodni a többi szenvedély felett. 

A lustaság, bármily lanyha is, gyakran mindegyiknél 

erősebb, előbb-utóbb minden célt s minden cselekedetet 

maga alá gyűr, s azután apránként szétrombolja és

elemészti a szenvedélyeket meg az erényeket.


267.
Ha a rosszat hamar elhisszük anélkül, hogy előbb 

alaposabban megvizsgáltuk volna, annak leginkább 

gőgösségünk és lustaságunk az oka; mindenáron

 bűnöst keresünk, s így arra, hogy a bűnt előbb 

megvizsgáljuk, nem marad időnk.


268.
A legkisebb ügyekben sem fogadjuk el, hogy 

 megítéljenek, ugyanakkor azt kívánjuk, hogy 

hírnevünk és dicsőségünk olyan emberek 

ítéletétől függjön, akik féltékenységük, érdeklődésük, 

vagy korlátoltságuk folytán velünk teljesen 

ellentétesek; és csak azért vagyunk képesek a 

legkülönfélébb módokon kockára tenni nyugalmunkat 

és életünket, hogy ők a javunkra ítéljenek.


269.
Nincs ember, akiben volna annyi okosság, 

hogy felmérje, mennyi rosszat képes tenni.


270.
A megbecsülés, amit már elnyertünk: biztosítéka 

annak, amit még eztán szeretnénk elnyerni.

MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)

251.
Vannak emberek, akiknek még a hibáik is előnyükre 

válnak, s vannak olyanok, akik számára a legjobb 

tulajdonságok is hátrányosak.


252.
Az ízlés változása éppolyan gyakori, mint 

amilyen ritka a hajlamok változása.


253.
Az érdeknek az erény éppoly alkalmas eszköze, mint a bűn.


254.
Az alázatosság: gyakran csak tettetett behódolás, 

melynek célja a mások alávetése; a gőg mesterkedése, 

mely megalázkodik, hogy fölemelkedhessek, és

noha ezer alakban jelenik meg, sohasem rejtőzködőbb 

s megtévesztőbb, mint amikor épp az alázatosság 

álcáját ölti magára.


255.
Minden érzelemnek megvan a maga hangszíne, 

megvannak a maga gesztusai, megvan az arckifejezése, 

és ez a hol jó, hol rossz, hol kellemes, hol pedig 

kellemetlen viszony teszi, hogy van aki tetszik, 

van aki nem tetszik a többieknek.


256.
Ki-ki a maga mesterségében: mindannyian 

igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, 

hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk 

látszani, vagyis elmondható, hogy az egész 

világ - megannyi álarc.

257.
A komolyság: a test titkolózása, amely a szellem 

gyengeségeinek eltitkolására szolgál.


258.
A jó ízlés inkább az ítélőerő, mintsem az értelem adománya.


259.
A szerelem örömét az adja, hogy szerethetünk, 

és boldoggá inkább a magunk szenvedélye tesz, 

s nem az, amit mi ébresztettünk a másikban.


260.
Az udvariasság: vágy arra, hogy velünk is 

udvariasak legyenek, és hogy udvariasnak tartsanak.

MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)

241.
A kacérság: a nők alaptermészete, amellyel azonban 

nem minden nő él, néhányukat visszatartja a 

félelem vagy a meggondolás.


242.
Gyakran vagyunk terhére másoknak, mikor azt 

hisszük, hogy sohasem lehetünk a terhükre.


243.
Nem sok dolog van, mely önmagában lehetetlen; 

legtöbbször nem is az eszközök hiányoznak, hanem 

a siker eléréséhez szükséges elszántság.


244.
Az ügyességek ügyessége: ha mindig tudjuk a dolgok árát.


245.
Nagyon nagy ügyesség, ha valaki titkolni 

tudja, hogy mennyire ügyes.


246.
Amit nagylelkűségnek látunk: sokszor csak álcázott 

becsvágy, mely könnyen lemond a kis célokról 

a nagyobb célok érdekében.


247.
Az emberek legtöbbjénél látható hűség: az önzés 

mesterkedése a bizalom elnyeréséért, eszköz, 

amelynek segítségével a többiek fölé emelkedhetünk 

s a legfontosabb dolgok birtokosává válhatunk.


248.
A nemeslelkűség mindent megvet, csak 

hogy mindent megkaphasson.


249.
Hanghordozásunk, tekintetünk, egész megjelenésünk 

éppoly ékesszóló, mint szavaink megválasztása.


250.
Az igazi ékesszólás: ha mindent kimondunk, amit 

ki kell mondani, és csak azt mondjuk ki, amit ki kell mondani.

MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)

231.
Nincs nagyobb bolondság, mint ha az ember egyedül akar okos lenni.


232.
Bárhogyan is magyarázzuk bánatunkat, legtöbbnyire 

csak az érdek és a hiúság rejlik mögötte.


233.
A bánatban mindig sok a képmutatás, így például annak ürügyén, hogy egy nekünk drága személy elvesztését siratjuk, igazából saját magunkat siratjuk; sajnáljuk a rólunk való jó véleményét, megsiratjuk javaink, örömeink, megbecsülésünk veszteségeit: vagyis a holtakért hullatott könnyek igazából mindig az élőket siratják. Azért mondom ezt képmutatásnak, mert az ilyenfajta bánatok esetében mindig saját magunkat csapjuk be. Van aztán másféle, kevésbé ártatlan, mert másokra is kiterjedő képmutatás: azoknak a bánata, akik a gyönyörű és halhatatlan fájdalom dicsőségére vágynak; a mindent megemésztő idő hiába mulasztotta el valóban volt bánatukat, ők makacsul tovább sírnak, panaszkodnak, sóhajtoznak, teljes gyászt öltenek, s minden tettükkel igyekeznek meggyőzni a világot, hogy keserveiknek csak életükkel együtt szakadhat vége. Ez a szomorú és fárasztó önáltatás leginkább a becsvágyó nőkben él; mivel a dicsőséghez vezető utak zárva maradtak előttük, vigasztalhatatlan bánatuk mutogatásával próbálnak híressé válni. Van aztán még egy fajta bánat, melyből bőven árad a könny, és amelynek forrása könnyen el is apad: ilyenkor azért sír az ember, hogy tudják, milyen gyengéd szívű, ilyenkor azért sír, hogy sajnálják, ilyenkor azért sír, hogy megsirassák, ilyenkor azért sír, nehogy szégyenben maradjon, mert nem sírt.


234.
Legtöbbnyire büszkeségből, s nem annyira értetlenségből utasítjuk vissza 

oly makacsul a leginkább elfogadott véleményeket; a győzelmes párt 

első sorai már foglaltak, a hátsókból viszont nem kérünk.


235.
Barátaink kegyvesztésén nem sokáig szoktunk bánkódni, 
különösen ha alkalmunk nyílik arra, hogy 
irántuk érzett gyengédségünket kimutathassuk.


236.
Úgy látszik, mintha az önzés áldozatul esnék a jóságnak 

s megfeledkezne önmagáról, amikor a mások javáért 

tevékenykedünk: holott ezzel csak a legbiztosabb utat választja, hogy 

célba érjen. Ilyenkor látszólag adunk, igazából azonban 

uzsorakamatra kölcsönzünk, finom és ravasz 

eszközökkel mindenkit megnyerünk magunknak.


237.
Akiben nincs annyi erő, hogy rossz legyen, az 
igazán jó aligha lehet; minden másfajta jóság legtöbbnyire 
csak lustaság vagy az akarat hiánya.


238.
Az emberek nagy részével kevésbé veszélyes rosszat tenni, mint túl sok jót.


239.
Büszkeségünknek mi sem hízeleghet jobban, mint a 
nagy emberek bizalma, amelyet mindig a magunk 
érdemének tudunk be, és sohasem gondolunk arra, hogy e 
bizalom leginkább hiúságukból vagy titoktartásuk 
gyengeségéből táplálkozik.

 


240.

A szépségtől elválasztott kellemességről azt mondhatnánk, 

hogy szimmetria, melynek szabályai ismeretlenek, láthatatlan 

kapcsolat az egyes vonások, az egyes vonások és a színek, 

illetve a vonások és a személy egész megjelenése között.

MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)

221.

Az emberek féltik az életüket és dicsőségre

vágynak; innen, hogy a bátrak több ügyességgel

s furfanggal kerülik ki a halált, mint amennyi ügyességgel

és furfanggal a pereskedők a javaik megőrzésén dolgoznak.

222.

Nincsen ember, aki ne mutatná már

élete legelső korszakában, hol rejlik

testének és szellemének legsebezhetőbb pontja.

223.

A halál olyan, mint a kereskedők

jóhiszeműsége: fenntartja az érintkezést,

hiszen nem azért fizetünk, mert illik kiegyenlíteni

tartozásunkat, hanem azért, hogy később

majd könnyebben találjunk új hitelezőket.

224.

Nem mindenki nevezheti hálásnak magát,

aki eleget tesz a hála kötelességének.

225.

Ha jót tettünk, se nem azt kapjuk

viszonzásként, amit vártunk, annak csak azaz

oka, hogy a jótevő gőgje és a megajándékozottak

gőgje sehogy sem képesek egyetértésre

jutni a jótett árát illetően.

226.

Ha túl gyorsan próbáljuk tartozásunkat

leróni, az már-már hálátlanság egy fajtája.

227.

A boldog emberek szinte sohasem változnak,

mindig azt hiszik, hogy igazuk van, holott

balfogásaikat többnyire a szerencse igazítja helyre.

228.

A büszkeség nem akar tartozni, 

a hiúság nem akar fizetni.

229.

Ha sok jót kapunk valakitől, viseljük el

azt is, ha rosszat tesz nekünk.

230.

Mi sem olyan ragadós, mint a példa,

és nincs olyan jó vagy rossz cselekedetünk, 

mely ne lelne utánzókra. A jó tetteket versengésből

utánozzuk, a rosszakat viszont: engedve természetünk

romlottságának, melyet addig féken tartott

a szégyen, de most a példa felszabadított.

A Hónap Sztárja + Indián horoszkóp! (Forrás: Twilight sulinaptár)

Sziasztok! Hát sajnálattal tájékoztatok mindenkit, hogy ebből a rovatból ez volt az utolsó bejegyzés, ugyanis Alex Meraz-zal véget ér A Hónap Sztárja rovat. Ő az utolsó Twilight sztár, aki szerepel a sulinaptárban, mivel augusztusig tart az egész. Remélem következő évre is lesz ilyen naptár :) A Maximák rovat továbbra is tart, úgyhogy nem maradtok olvasni való nélkül. Remélem élveztétek és hasznos volt mindenki számára ez a rovat. Igyekszem kitalálni majd valami újat. :)


Alex Meraz

Alejandro Meraz 1985. Január 10-én született az USA-beli Arizonában, Mesában. Jegye az indián horoszkóp szerint lúd.

A purepecha (tarasco) bennszülött indián törzs leszármazottja. Ősei a mexikói Michoacán terület északnyugati részét lakták. Ő egy vietnámi lányt vett feleségül, Kimet. Egy fiúk született, Somak.

Alex sokoldalú egyéniség, táncos, színész és küzdősportoló, de emellett képzett képzőművész, festő és illusztrátor is.

A filmkészítés során a legjobban a forgatás előtti kemény edzéseket élvezte, és a szikláról a vízbe ugrós jelenetet. A filmesek mindenáron azt akarták, hogy kaszkadőrök végezzék el a farkasok helyett az ugrást, de Alex ellenállt. A legizgalmasabb számára éppen az volt, hogy maguk játszhatták el a veszélyes jeleneteket is.

A vérfarkasok falkájában ő volt a legidősebb színész, ezért ő lett a forgatáson a falka nem hivatalos vezére. A többiek felnéztek rá, és nagyon szerették, mert jókat lehetett vele hülyéskedni. A felesége egyenesen azt nyilatkozta róla, hogy Alex egy nagy, kedves bohóc. Rendetlen, folyton szanaszéjjel hagyja a ruháit a lakásban, főleg, amikor sokat utazik. Néha elvéti a betűket is, a helyesírása borzasztó. Összességében azonban egy csodálatosan szórakoztató, kedves és közvetlen ember.

Alex a Twilight előtt öt filmben szerepelt már, háromban harcost alakított, kettőben pedig táncosként jelent meg.

A Twilight forgatásának szüneteiben Alex folyton Taylor Lautnerrel edzett. Küzdősportos trükköket beszéltek meg, edzéstippeket adtak egymásnak. A színészi munkáról viszont nem beszéltek: mindkettőjük számára tele volt újdonsággal a forgatás. Taylor szerepe a New Moonban sokkal fontosabb lett, mint a Twilightban volt, Alex pedig igyekezett, hogy helytálljon első nagy filmes szerepében, Paulként, a vad farkasemberként.

Paul bundája csillogó, ezüst színű. Ő a legvérmesebb a vérfarkasok közül. Amikor Bella feltűnik a falka gyűlésén, ő az, aki megtámadja. Őt látja Bella leugrani a szirtről a tengerbe, és ő is részt vesz az Emmett elleni harcban.

Indián horoszkóp

Barnamedve (VIII. 22 – IX. 21.)

Erénye: kötelességtudó, pedáns.

Hibája: szigorú, kritikus.

A barnamedve hatalmas, erős. Sokan azt állítják, nem tanácsos a közelébe menni, mások viszont szelídnek, bájosnak tartják. A jegy szülötte jó esetben igazságos, ha azonban átesik a ló másik oldalára, túlzottan kritikus is lehet. Soha nem akar a középpontba kerülni, inkább a háttérbe húzódva, szorgalmasan teszi a dolgát. Mindent pontosan megtervez, mert nem szereti a meglepetéseket. Már csak azért sem, mert a váratlan helyzetekben elbizonytalanodik.

A Twilight szereplői közül a jegy a szülötte: Christian Serratos (Angela Weber)