Egészségben és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!!!
2010. december 31., péntek
2010. december 24., péntek
2010. december 19., vasárnap
Bejelentés! :)
Sziasztok!
Nagy örömömre szolgál, hogy megoszthatom veletek, hogy 2010-ben megjelent a Hungarovox Antológia, amiben az én írásom is szerepel Az igazság kapuja címmel. Sokan közületek lehet már olvasták valamelyik blogomon :)
Igaz ez nem egy önálló kötet, mert az Antológia olyan kiadvány, amely több szerző művét egyetlen kötetben jelenteti meg. De ez nekem nagy szó, úgyhogy nagyon boldog vagyok :) A kötet megvásárolható a Hungarovox Kiadónál és még néhány kisebb könyvesboltban is :)
Olvasható még benne egy általam készített interjú Eszes Szabolccsal, amit eddig sehol nem tettem közzé és nem is fogom. Akit érdekel, hogy mit nyilatkozott, az megvásárolhatja. Nagyon jó sok írás szerepel még benne, úgyhogy mindenféleképpen ajánlom mindenkinek, aki szereti az újdonságokat.
Nagyon jó érzés, de remélem egy saját önálló könyvem is megjelenik majd egyszer, de ahhoz még nagyon sokat kell tanulnom és fejlődnöm. :)
2010. december 15., szerda
MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)
111.
Minél jobban szeretjük szeretőnket, annál
közelebb állunk ahhoz, hogy meggyűlöljük.
112.
Ahogy öregszünk, szellemünk gyarlóságai,
akár arcunk hibái, egyre feltűnőbbé válnak.
113.
Vannak jó házasságok, de boldog házasságok nincsenek.
114.
Ha ellenségeink túljárnak az eszünkön,
vagy ha a barátaink elárultak, vigasztalhatatlanok
vagyunk, ha viszont saját magunkat csapjuk be és
saját magunkat áruljuk el, annak még örülni is tudunk.
115.
Saját magunkat becsapni úgy, hogy
észre se vegyük, éppoly könnyű, mint amilyen
nehéz másokat becsapni úgy, hogy észre se vegyék.
116.
Mi sem őszintétlenebb, mint amikor
tanácsot kérünk vagy adunk: aki tanácsot ad,
úgy tesz, mintha mély tisztelettel volna barátja
nézetei iránt, holott csak a maga nézeteit kívánja
elfogadtatni, a maga viselkedését jóváhagyatni;
aki tanácsot ad, az heves és önzetlen buzgalommal
fizet az iránta mutatott bizalomért, holott tanácsaival
legtöbbnyire csak a maga érdekeit, a saját maga dicsőségét hajszolja.
117.
Nincs agyafúrtabb ravaszság, mint
amikor úgy teszünk, mintha beleesnénk
a nekünk állított csapdába, viszont sohasem
csalattatunk meg olyan könnyen, mint amikor
azt hisszük, hogy mi csapunk be másokat.
118.
Ha eltökéljük, hogy soha sem csapunk be
senkit, akkor annak tesszük ki magunkat,
hogy bennünket fognak folyvást becsapni.
119.
Annyira hozzászoktunk, hogy mások
előtt álarcot öltsünk, hogy végül már
saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
120.
Az árulás oka sokszor nem is annyira
az árulás szándéka, mint a gyengeség.
2010. december 10., péntek
MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)
101.
Gyakran megesik, hogy egyes dolgok
annyira kész formában jelennek meg
előttünk, amilyen késszé a legnagyobb
erőfeszítéssel sem tudtuk volna formálni őket.
102.
Az ész a szívvel szemben mindig alul marad.
103.
Akik jól ismerik a saját eszüket,
aligha ismerik jól a szívüket.
104.
Minden embernek s minden ügynek
megvan a maga távlata: némelyiket,
hogy jól megítélhessük, közelről kell látnunk,
másokat viszont csakúgy ítélhetünk meg,
ha messziről vesszük szemügyre.
105.
Nem azaz okos ember, aki véletlenül
akadt rá a jó megoldásra, hanem az, aki
tudja, hol találhat rá, majd rá is talál, s
aztán fel is használja.
106.
Akkor ismerünk valamit igazán, ha
minden részletér ismerjük, és mert ezek
száma szinte végtelen, ismereteink
mindig felületesek és tökéletlenek.
107.
Ha azt mondjuk, nincsen bennünk
semmi hiúság, tulajdonképpen az is hiúság.
108.
Az ész aligha képes sokáig a szív szerepét játszani.
109.
A fiatalok heves vérűek lévén, gyakran
változtatják felfogásukat, az öregek viszont
megszokásból nagyon ragaszkodnak a magukéihoz.
110.
Semmit nem adunk olyan szívesen, mint jó tanácsot.
2010. december 1., szerda
A Hónap Sztárja + Indián horoszkóp! (Forrás: Twilight sulinaptár)
Nikki Reed
Nicole Houston Reed 1988. május 17-én, az indián horoszkóp hód jegyében született Kaliforniában, az USÁ-ban.
Egy bátyja van. Szülei elváltak, mikor Nikki kétéves volt. Édesapja, Seth Reed híres filmes, sok nagy mozifilm művészeti vezetője volt. Néhány példa ezek közül: Harcosok klubja, A Valkűr hadművelet, Különvélemény, Rémségek cirkusza. Nikki tizennégy éves koráig édesanyjával élt, ekkor azonban elköltözött otthonról.
Nikki tizennégy évesen, hat nap alatt írta meg a Tizenhárom című film forgatókönyvét. A film egy átlagos, szerény tizenhárom éves lányról szól, aki igyekszik beilleszkedni a suliban. Ezért barátkozik össze az iskola legnépszerűbb lányával (ezt a szerepet Nikki játszotta). Így csöppen a drogok, a szex, a bolti lopások világába. A lány megkeseredik, elszakad mindenkitől, megbukik a suliban, végül még a karját is megvagdalja. Az édesanyja menti meg a lányt.
Nikki a filmet saját élete, saját élményei alapján írta. Ő maga is átesett ezeken a családi problémákon, a serdülőkori lázadásból elfajult kalandokon, és megszenvedte az utat, amíg magára talált.
Nikki ekkor még egyáltalán nem akart színész lenni. Csak azért vállalta el Evie Zamorát a Tizenháromban, mert nem találtak megfelelő jelentkezőt a szerepre. A Tizenhárom munkálatai után először magántanuló lett, de ez nem működött, nem volt hajlandó eleget tanulni. Visszament hát a suliba. Ekkor jött rá, hogy hiányzik neki a filmezés. Sorra vállalta hát el a kisebb filmszerepeket. Játszott a Dogtown urai című, deszkásokról szóló filmben, a Narancsvidék című sorozat hat epizódjában, majd megkapta a címszerepet a Mini beindul című vígjátékban. Ezután következik az Ismeretlen ismerősök című film, ami szintén a serdülő gyerekek és a szüleik közötti viszony drámájáról szól, ezúttal vígjátéki környezetben.
A Twilight-filmekben Rosalie Hale-t alakítja, a visszahúzódó, korán felnőtté vált és sok viszontagságon, zavaros kalandon átesett vámpír szerepét.
Nikki kedvenc kajája a szusi, nagyon szereti az állatokat, ezért sok időt tölt velük, legjobban lovagolni szeret. 2009 júliusa óta Paris Kasidokostas Latsisszal jár, a dúsgazdag, görög hajóépítő család örökösével, aki egy ideig Paris Hilton vőlegénye volt.
Indián horoszkóp
Lúd (XII. 22 – I. 19.)
Erénye: állhatatos.
Hibája: szigorú, rosszhiszemű.
A Twilight szereplői közül a jegy szülötte: Alex Marez (Paul) és Bronson Pelletier (Jared)
2010. november 28., vasárnap
Részlet
Sziasztok!
Tudom, hogy már túl sokat vártok a 3. fejezetre, de nagyon nem haladok vele, annyi dolgom van és most jönnek a vizsgák is, így egyáltalán nem tudom mikor fogok eljutni a végére. Ezért úgy döntöttem hozok nektek egy nagyon rövid részletet belőle. Remélem tetszeni fog és várom a véleményeiteket róla.
Nem sokára érkezik majd a Vámpírnaplók 2. is. Addig is jó olvasást mindenkinek és érezzétek jól magatokat itt :) Köszönöm mindenkinek, aki látogatja az oldalt. Remélem azért nem csalódott :)
− Jane! – szakított ki mély gondolataimból Mesterem hangja.
− Igen Mester! – kaptam fel a fejemet nevem hallatán és Aro elé léptem, aki szintén gondolataiba mélyedve ült a székében. Két oldalán Caius és Marcus támasztotta a fejét unottan. Túl régóta nem történt semmi érdemleges, azon kívül, hogy néha a testőrség néhány tagjával elhagytuk Volterrát rendet teremteni. Ezeken kívül más izgalom nem nagyon adatott meg. Ők hárman pedig ilyen apróságokért nem hagyják el a várost. Nem is tudom, mikor tették ki utoljára a lábukat a palotából. Nem csoda, ha unottan ülnek a helyükön. Ha az unalom ölni tudna, rég nem élnének. De nem könnyű velünk végezni. Így csak az arcvonásokon látszik az izgalom hiánya.
− Úgy hallottam, Cullenék visszatértek Forksba. – ezekre a szavakra arcom gúnyos ráncokba húzódott, oly rég nem hallottam eme nevet. Soha nem kedveltem ezt a nevet és a hozzátartozó személyeket sem. Nem volt ínyemre ismét hallani. Már nagyon rég, az utolsó incidens óta nem emlegettük őket erre felé, bár tudtam jól, hogy vidáman élnek a nagy világban valahol, amit eleve nem lett volna szabad engednünk. A Volturi nem látszódhatott gyengének. – Ideje meglátogatni őket. – széles vigyor telepedett rám. Vajon, mit tervezhet a Mester?
2010. november 25., csütörtök
MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)
91.
Ha leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak
előtte, a legnagyobb becsvágy sem látszik becsvágynak.
92.
Ha felvilágosítunk valakit, hogy kevesebbet ér,
mint gondolná, azzal éppoly rossz szolgálatot teszünk
neki, mint tettek annak idején az athéni bolondnak, akit
felvilágosítottak, hogy nem az övé a kikötőbe befutó valamennyi hajó.
93.
Az öregek, amikor már rossz példával
nem tudnak elöl járni, szeretnek, a maguk
vigaszára, jó tanácsokkal szolgálni.
94.
Aki méltatlan rá, azt a nagy név nem hogy
fölemelné, hanem inkább lealacsonyítja.
95.
A rendkívüli érdem jele, hogyha még
legádázabb irigyei is kénytelenek dicsérni.
96.
Akad háládatlan ember, aki kevésbé vétkes
háládatlanságában, mint az, aki jót tett vele.
97.
Tévedtek a régiek, amikor azt gondolták,
hogy az értelem és az ítélőképesség két
különböző dolog. Az ítélőképesség nem
egyéb, mint a szellem fényének ereje; ez
a fény a dolgok mélyére hatol, mindent
megvilágít, amit megkell világítani, s
észreveszi még az észrevehetetlent is.
El kell ismernünk tehát, hogy mindazt,
amit az ítélőerőnek szoktunk tulajdonítani,
igazából a szellem világa teremti meg.
98.
A saját szívéről mindig mindenki kész jót
mondani, a saját eszéről viszont senki.
99.
A szellem udvariassága: ha gondolataink
tisztességesek és becsületesek.
100.
A szellem illedelmessége: ha hízelkedésünket
kellemes formában adjuk elő.
2010. november 20., szombat
Bejelentés!
Sziasztok!
Örömmel tájékoztatok mindenkit, hogy végre elkészültem a Vámpírnaplókkal, amit azonnal fel is töltöttem. Sajnos csak két részletben sikerült és elég furán rakta fel, de azért remélem olvasható. A fordítás kicsit nyers és helyenként értelmetlen, de ahhoz képest eléggé jól olvasható.
Ne lepődjetek meg, de teljesen más, mint a film, viszont helyenként vannak izgalmasabb részei és nehezebben alakulnak ki a dolgok. De hát, akit érdekel az majd elolvassa. Várom a véleményeiteket, hogy mit szóltok ehhez a változathoz elvégre ebből van a film, bár szerintem a film kivételesen jobb.
Helyenként még lehetnek benne hibák. Kérlek nézzétek el nekem. Nem volt könnyű pdf fájlból olvashatóvá tenni mivel, ha máshova másolod át az Ő betűk helyére I-hez hasonló karaktereket tesz ki míg az Ű betűk helyére őket és hát ezeket megpróbáltam kijavítani, hogy olvasható legyen. Remélem ez sikerült. A szavazástól számítva ezért tartott ilyen sokáig mire hozni tudtam. De VÉGRE itt van és remélem mindenki elégedett lesz.
Jó Olvasást a VÁMPÍRNAPLÓK 1. részéhez!
2010. november 18., csütörtök
MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)
81.
Szeretni csak önmagunkból kiindulva
tudunk, és ha barátainkat jobban szeretjük
önmagunknál, még mindig csak a magunk ízlését
és hajlamát követjük, még akkor is, ha a barátság ezen
az egyetlenegy módon lehet igaz és tökéletes.
82.
Ha ellenségeinkkel ki akarunk békülni,
csak azért tesszük, hogy saját helyzetünkön
javítsunk, mert elegünk van már a háborúskodásból,
s attól félünk, hogy hirtelen rosszra fordulnak a dolgok.
83.
Amit általában barátságnak neveznek,
az nem más, mint egyfajta szövetség, az
érdekek kölcsönös védelme és kölcsönös
szívességek; a barátság olyan kapcsolat,
amelyből hiúságunk mindig nyerni kíván valamit.
84.
Barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen,
mint csalódni bennük.
85.
Gyakorta meggyőzzük magunkat,
hogy szeretjük a nálunk hatalmasabbakat,
holott barátságunk kizárólag az érdeken alapul.
Nem azért barátkozunk, mert nekik jót akarunk,
hanem csak azért, mert magunknak akarunk jót.
86.
Bizalmatlanságunk: a mások csalfaságának az igazolása.
87.
Az emberek, ha nem csapnák be folyton
egymást, aligha tudnának egymás társaságában élni.
88.
Önzésünk aszerint növeli vagy csökkenti
szemünkben barátaink jó tulajdonságait,
amennyire meg vagyunk elégedve velük,
s érdemeiket is aszerint ítéljük meg,
ahogyan velünk viselkednek.
89.
Mindenki panaszkodik az emlékezetére,
az ítélőerejére viszont senki sem panaszkodik.
90.
Hibáink a mindennapi életben sokszor
nagyobb hasznunkra vannak, mint jó tulajdonságaink.
2010. november 15., hétfő
MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)
71.
Nincs ember, aki ne szégyellné, hogy
szeretett, amikor már nem szeret.
72.
Ha következményeink java részét nézzük,
a szerelem inkább a gyűlöletre,
mint a barátságra hasonlít.
73.
Vannak nők, akiket sohasem szerettek, de olyan,
akit csak egyszer szerettek, aligha akad.
74.
Szerelem csak egyféle van,
de az egyetlen szerelemnek ezernyi változata.
75.
A szerelem, akár a tűz, csak folytonos
mozgásban létezhet, s amikor már nem remél,
de nem is fél, akkor egyszerre kihuny.
76.
Az igazi szerelem olyan, akár a szellemjárás:
mindenki beszél róla, de csak nagyon kevesen látták.
77.
A szerelem elnevezést egy sereg olyan dologra alkalmazzuk,
amelyeknek aligha van több köze a szerelemhez, mint a dózsénak
ahhoz, ami Velencében történik.
78.
Az igazság szeretete a legtöbb emberben
nem más, mint rettegés az igazságtalanságtól.
79.
Aki nem bízik önmagában, annak
legjobb fegyvere a hallgatás.
80.
Barátságainkban azért vagyunk olyan
állhatatlanok, mert amilyen könnyű megismerni
egy elmét, éppoly nehéz megismerni egy lelket.
2010. november 12., péntek
MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)
61.
Az ember boldogsága vagy balsorsa
nemcsak szerencséjének, hanem
kedélyének és természetének is függvénye.
62.
Az őszinteség: szívünk megnyitása.
Roppant kevés az őszinte ember, s akit
annak látunk, többnyire az is csak színleli,
hogy a mások bizalmát megnyerje.
63.
Viszolygásunk a hazugságtól: gyakorta alig
észrevehető törekvés arra, hogy megnyilvánulásainknak
súlyt adjunk, hogy minden szavunknak
cáfolhatatlan hitelt szerezzünk.
64.
Az igazság sohasem tehet annyi jót,
mint amennyi bajt az igazság látszata okoz.
65.
Az óvatosságot rengetegen magasztalják,
holott a legcsekélyebb véletlennel
szemben sem nyújthat biztonságot.
66.
Aki ügyes, rangsorolja, se ennek
megfelelően intézi ügyeit.
Mohóságunk azonban gyakorta
megzavarja a rendet, egyszerre szaladunk
százfelé, s oly fontosnak látjuk a
jelentéktelent, hogy miatta képesek vagyunk
elszalasztani a lényeget.
67.
Ami a józanság az észnek,
ugyanaz az illendőség a testnek.
68.
Nehéz a szerelmet meghatározni;
annyit mondhatunk róla, hogy a lélekben:
hatalomvágy, az értelemben: rokonszenv,
a testben pedig: rejtett és kényes vágy annak
birtoklására, amit a maga rejtélyességében szeretünk.
69.
Ha van tiszta szerelem, amely más
szenvedélyektől mentes, az a szerelem
a szívünk legmélyén lakik,
s mi magunk sem tudunk róla.
70.
Nincs álca, mely sokáig leplezhetné
a szerelmet, nincs álca, mely sokáig
színlelhetné a nem létező szerelmet.
2010. november 10., szerda
MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)
51.
Mi sem tépázhatja meg jobban önbecsülésünket,
mint ha rájövünk, hogy már nem tartjuk jónak azt,
amit nemrég még jónak tartottunk.
52.
Hiába látszik úgy, hogy vannak nálunk
szerencsésebbek és vannak szerencsétlenebbek,
igazából a jó és a rossz úgy oszlik meg, hogy
valahol kiegyenlítik egymást.
53.
Bármily adakozó a természet, egymagában
aligha, inkább csak a szerencsével együtt
képes hősöket teremteni.
54.
A gazdagság megvetése: a filozófusok titkolt vágya,
hogy épp azon javak lebecsülésével álljanak bosszút
a szerencsén, amelyektől az megfosztotta őket;
olyan titok, amely megmentheti őket a
szegénység megaláztatásaitól;
kerülő út, amelyen elérhetik azt a megbecsülést,
amit másképp csak a gazdagság adhatna meg.
55.
A kegyencek iránti gyűlölet: a kegyek imádata.
A kegyekben részesülök iránti megvetés elmulasztja
a kegyek iránt hiába áhítozok bosszúságát, és ha már
a mások megbecsülésétől nem foszthatjuk meg,
legalább mi nem becsüljük le őket.
56.
Ha ba akarunk kerülni a társaságba,
mindent megteszünk, hogy úgy lássék,
mintha már régóta benne volnánk.
57.
Sokan dicsekszenek nagy tetteikkel,
noha a nagy tettek mögött többnyire
pusztán a véletlen, nem pedig
valamely nagy szándék rejlik.
58.
Úgy látszik, minden tettünket jó vagy rossz
csillagzat alatt visszük véghez, s csillagzatunktól
függ, hogy azután megrónak vagy megdicsérnek érte.
59.
Nincs olyan szerencsétlen esemény,
amelyből az ügyes ember hasznot ne
húzna, nincs oly szerencsés esemény,
amit az ügyetlen a maga hátrányára ne fordítana.
60.
A szerencse mindig a szerencséshez szegődik.
2010. november 7., vasárnap
Francois de La Rochefoucauld:Életrajz és Munkásság (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/La_Rochefoucauld)
Sziasztok! Darolyn kérésére a Maximák írójának ( Francois La Rochefoucauld) olvashatjátok életrajzát elég részletesen mivel az egész a Wikipédiáról van, megjelölve a Forrásokkal is. Nem volt időm a lényeget összeollózgatni, de szerintem így sokkal érdekesebb. Ez azért is volt jó ötlet, mert igaz, hogy nekem meg van a könyv, de én se tudtam ki is az, aki írta és mindezt mikor tette. Remélem ti is érdekesnek fogjátok találni. A Wikipédián is megtalálható az egész.
Bevezető
La Rochefoucauld (ejtsd: laʀɔʃfuko, Párizs, 1613. szeptember 15. – Párizs, 1680. március 17.) kalandos életű francia herceg, író és moralista, akinek neve mindenekelőtt Maximes (Maximák) című aforizmakötetének köszönhetően maradt fenn. Descartes, Pascal és La Bruyére mellett ő volt a 17. század negyedik nagy francia gondolkodója.
Neve
La Rochefoucauld a francia főnemesség legelőkelőbb, hercegi címet viselő rétegéhez tartozott. A franciában két szó is van a hercegi cím jelölésére: a prince és a duc. A La Rochefoucauld-családban a családfőt a duc de La Rochefoucauld cím illette meg, a családfő elsőszülött fiát pedig – aki generációról generációra a François nevet kapta – a család egyik birtokára utaló prince de Marcillac (Marcillac hercege). Így volt ez az író esetében is: apja, François V, duc de La Rochefoucauld (V. Ferenc, La Rochefoucauld hercege) 1650-ben bekövetkezett haláláig őt is François VI, prince de Marcillacnak hívták, s csak akkor lett François VI, duc de Larochefoucauld (VI. Ferenc, Larochefoucauld hercege).
Az utókor persze nem tartja számon e részleteket, s a nevet hallva a mai emberek (a franciák is) csak egy régi íróra, a maximák szellemes szerzőjére gondolnak; hajdani hercegi méltóságáról kevesen tudnak, s keresztnevét is csak kevesen ismerik.
Élete
 |
| Chevreuse hercegnő |
Gyermekkora és ifjúsága
 |
| Andrée de Vivonne bárónő |
Nevelését szülei egy poitoui költőre, Julien Colardeau-ra bízták, aki nem sokat követelt tanítványától, inkább csak olvasmányokkal látta el. François már gyerekként olvashatta a kor híres regényét, Honoré d'Urfé L'Astrée-ját, amely ötezer oldalon írja le egy pásztorfiú és egy pásztorlány, Céladon és Astrée V. századi szerelmi történetét.
Talán olvasmányai is hozzájárultak korai éréséhez; tény, hogy alig múlt 14 éves, amikor 1628. január 20-án feleségül vette Andrée de Vivonne bárónőt.
1629-ben, még 16. életévének betöltése előtt önkéntesként részt vett XIII. Lajos hadseregének itáliai hadjáratában, s egészen 1631 márciusáig katonáskodott.
Elsőszülött fia, VII. Ferenc 1634. június 15-én született.
Kalandos férfikora
 |
| Longueville hercegnő |
Katonai és szerelmi kalandjai közepette is szorgalmasan gondoskodik utódai nemzéséről: 1635-ben megszületik második fia, 1637-ben első, 1638-ban második, 1641-ben harmadik lánya, 1642-ben harmadik, 1646-ben negyedik, 1655-ben pedig utolsó, ötödik fia.
1637-ben apját visszafogadja kegyeibe a király, s vele együtt La Rochefoucauld is visszatér a királyi udvarba. Itt hamarosan intrikákba keveredik: a nagy hatalmú Richelieu bíborossal feszült viszonyban lévő királynét Brüsszelbe akarja menekíteni; terve kudarcot vall, bűnösnek találják, s egy hétre a Bastille-ba zárják, majd két évre ismét apja ősi birtokára, a verteuil-i kastélyba száműzik.
A két év elteltével 1639-ben ismét katonáskodik, s vitézsége elismeréseként Richelieu nemcsak megbocsát, hanem magas katonai beosztást is ajánl neki, de La Rochefoucauld ezt nem fogadja el, hogy megőrizhesse függetlenségét a bíborossal szemben.
1642. december 4-én meghal Richelieu, s pár héttel később, karácsonykor La Rochefoucauld részvételével már el is kezdődik az a főnemesi szervezkedés, amely az ország gazdasági életét majd hosszú időre szétziláló 1648-53 közötti Fronde mozgalom kialakulásához vezet.
1643-ban meghal XIII. Lajos. A trónörökös, XIV. Lajos még gyermek, a hatalmat 1651-ig régensként (de valójában a 13 éves XIV. Lajos 1651-es nagykorúvá nyilvánítása után is, egészen 1661-ig) Ausztriai Anna (Anne d'Autriche) anyakirályné és főleg bizalmasa, Mazarin bíboros gyakorolja.
La Rochefoucauld-t a királyné 1647-ben még kormányzóvá nevezi ki Poitou tartomány élére, de 1648 decemberében, a zavargások kezdetekor a herceg azonnal a zendülők oldalára áll, sőt – az Enghien hercegnek, a „Nagy Condénak”, a Fronde vezérének nővérével, Longueville hercegnővel kialakított szerelmi kapcsolatát felhasználva, akinek 1649 januárjában fia is születik tőle – a mozgalom egyik vezéralakja lesz. A Fronde következő, zavaros éveiben azonban szinte minden barátjával, protektorával és a királynéval is összeütközésbe kerül, aki megtorlásként leromboltatja a verteuil-i kastélyt, 1651 szeptemberében pedig Longueville hercegnő is szakít vele.
Alkotó évei
 |
| Madame de Lafayette |
1656-tól állandó vendége az irodalmi szalonoknak, különösen Madame de Sablé szalonjának, amelynek résztvevői – Pascal, Arnaud, Mademoiselle de Scudéry, Madame de Lafayette és mások – előszeretettel szerkesztettek aforizmákat, maximákat.
1659-ben egy portrégyűjteményben jelenik meg első irodalmi műve, a Portrait de La Rochefoucauld par lui-même (La Rochefoucauld önarcképe). (Ugyanebben a kötetben olvasható Madame de Lafayette írása Madame de Sévignéről.) 1662-ben a második mű, a Mémoires (Emlékiratok) is megjelenik, s ezt követően La Rochefoucauld élete hátralévő 20 esztendejét jobbára az írásnak szenteli. XIV. Lajos visszafogadja a királyi udvarba, La Fontaine, a nagy meseíró pedig két meséjét is neki dedikálja, a L’Homme et son image (Az ember és a képe) és a Les Lapins (A nyulak) címűt.
Fő művének, a Maximes (Maximák) című aforizmagyűjteménynek több, egyre bővülő kiadása is megjelenik még életében: az első 1664-ben még csak 316 maximát tartalmaz, a véglegesnek tekintett utolsó, két évvel halála előtt, 1678-ban már 504-et.
Párizsi palotájában az 1680. március 17-re virradó éjjel éri a halál, miután Bossuet-től, a trónörökös (a későbbi XV. Lajos) nevelőjétől, leendő meaux-i püspöktől, jelentős egyházi írótól megkapta az utolsó kenetet.
Művészete
La Rochefoucauld művészete mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy rendkívül tömören, élesen tudja megfogalmazni az emberi gyengeségeket s azt a meggyőződését, hogy korának társadalma a hazugságra épül: Les hommes ne vivraient pas longtemps en société, s’ils n’étaient les dupes les uns des autres (Az emberek nem sokáig élnének társadalomban, ha nem tudnák egymást becsapni. – 87. maxima). Pascal ugyanezt így fejezi ki: La vie humaine n’est qu’une illusion perpétuelle: on ne fait que s’entre-tromper et s’entre-flatter. L’union qui est entre les hommes n’est fondée que sur cette mutuelle tromperie.[1] (Az emberi élet folytonos illúzió: becsapjuk egymást, hízelgünk egymásnak. Az emberek közti szövetség egyedül erre a kölcsönös megtévesztésre épül.)
A Maximák öt, még a szerző életében megjelent kiadásának szövegét összehasonlító irodalomtörténészek felfedezni vélik Madame de Lafayette-nek La Rochefoucauld-ra gyakorolt hatását; ennek tulajdonítják, hogy az első kiadások nyers megfogalmazásai az ötödik kiadásban egy-egy „gyakran”, „általában”, „néha” beszúrásával némileg enyhültek.
Néhány maxima az ismertebbek közül
19. Nous avons tous assez de force pour supporter les maux d’autrui. (Mindnyájan elég erősek vagyunk ahhoz, hogy mások baját elviseljük.)
22. La philosophie triomphe aisément des maux passés et des maux à venir, mais les maux présents triomphent d’elle. (A filozófia könnyedén diadalmaskodik a múlt és a jövő bajai fölött, de a jelen bajai fölötte is diadalmaskodnak.)
31. Si nous n’avions point de défauts, nous ne prendrions pas tant de plaisir à en remarquer dans les autres. (Ha nem lennének hibáink, nem találnánk annyi örömet mások hibáinak felfedezésében.)
39. L’intérêt parle toutes sortes de langues, et joue toutes sortes de personnages, même celui de désinteressé. (Az érdek mindenféle nyelven beszél s mindenféle szerepet magára ölt, még az önzetlenség szerepét is.)
119. Nous sommes si accoutumés à nous déguiser aux autres, qu’enfin nous nous déguisons à nous-mêmes. (Annyira megszoktuk, hogy másoknak álruhában mutatkozzunk, hogy végül magunknak is abban mutatkozunk.)
122. Si nous résistons à nos passions, c’est plus par leur faiblesse que par notre force. (Ha képesek vagyunk ellenállni szenvedélyeinknek, azt jobbára gyengeségüknek, nem pedig erőnknek köszönhetjük.)
130. La faiblesse est le seul défaut que l’on ne saurait corriger. (A gyengeség az egyetlen hiba, amelyet nem lehet kijavítani.)
136. Il y a des gens qui n’auraient jamais été amoureux, s’ils n’avaient jamais entendu parler d’amour. (Vannak, akik sohasem lettek volna szerelmesek, ha sohasem hallottak volna szerelemről beszélni.)
138. On aime mieux dire du mal de soi-même que de n’en point parler. (Még rosszat mondani is jobban szeretünk magunkról, mint semmit.)
147. Peu de gens sont assez sages pour préférer le blâme qui leur est utile à la louange qui les trahit. (Kevesen elég okosak ahhoz, hogy jobban kedveljék a számukra hasznos bírálatot az őket megtévesztő dícséretnél.)
149. Le refus des louanges est un désir d’être loué deux fois. (Aki visszautasítja a dícséretet, azért teszi, hogy másodszor is megdícsérjék.)
216. La parfaite valeur est de faire sans témoins ce qu’on serait capable de faire devant tout le monde. (Az bátor igazán, aki tanúk nélkül is megteszi mindazt, amire képes, ha mindenki látja.)
Művei
- 1659 – Portrait de La Rochefoucauld par lui-même (La Rochefoucauld önarcképe)
- 1662 – Mémoires (Emlékiratok)
- 1664 – Maximes (Maximák)
Magyarul megjelent
A Maximák több kiadása megjelent magyar nyelven is, az elsőt 1810-ben Kazinczy Ferenc még németből fordította magyarra. Az utóbbi évtizedekben jött ki a nyomdából s könyvtárakban, antikváriumokban ma is hozzáférhető Benedek Marcell és Szávai János fordítása:
- La Rochefoucauld: Gondolatok (Benedek Marcell fordítása, Budapest, Európa Kiadó, 1957)
- François de La Rochefoucauld: Maximák (Szávai János fordítása, Budapest, Helikon Kiadó, 1990. ISBN: 963-208-025-4)
Források
- LA ROCHEFOUCAULD: Oeuvres complètes (Összes művei – díszkiadás a Pléiade-sorozatban Robert Kanters bevezetőjével, Jean Marchand kronológiájával, L. Martin-Chauffier jegyzeteivel. Párizs, Éditions Gallimard, 1957.)
- ECKHARDT Sándor: A XVII. századi francia irodalom (Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1958.)
- LA ROCHEFOUCAULD: Gondolatok (Benedek Marcell fordítása és utószava. Budapest, Európa Kiadó, 1957.)
- LA ROCHEFOUCAULD, François de: Maximák (Szávai János fordítása és utószava. Budapest, Helikon Kiadó, 1990. ISBN: 963-208-025-4)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)