MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)

51.

Mi sem tépázhatja meg jobban önbecsülésünket,

mint ha rájövünk, hogy már nem tartjuk jónak azt,

amit nemrég még  jónak tartottunk.

52.

Hiába látszik úgy, hogy vannak nálunk

szerencsésebbek és vannak szerencsétlenebbek,

igazából a jó és a rossz úgy oszlik meg, hogy

valahol kiegyenlítik egymást.

53.

Bármily adakozó a természet, egymagában

aligha, inkább csak a szerencsével együtt 

képes hősöket teremteni.

54.

A gazdagság megvetése: a filozófusok titkolt vágya,

hogy épp azon javak lebecsülésével álljanak bosszút

a szerencsén, amelyektől az megfosztotta őket;

olyan titok, amely megmentheti őket a

szegénység megaláztatásaitól;

kerülő út, amelyen elérhetik azt a megbecsülést,

amit másképp csak a gazdagság adhatna meg.

55.

A kegyencek iránti gyűlölet: a kegyek imádata.

A kegyekben részesülök iránti megvetés elmulasztja

a kegyek iránt hiába áhítozok bosszúságát, és ha már

a mások megbecsülésétől nem foszthatjuk meg,

legalább mi nem becsüljük le őket.

56.

Ha ba akarunk kerülni a társaságba,

mindent megteszünk, hogy úgy lássék,

mintha már régóta benne volnánk.

57.

Sokan dicsekszenek nagy tetteikkel,

noha a nagy tettek mögött többnyire

pusztán a véletlen, nem pedig

valamely nagy szándék rejlik.

58.

Úgy látszik, minden tettünket jó vagy rossz

csillagzat alatt visszük véghez, s csillagzatunktól

függ, hogy azután megrónak vagy megdicsérnek érte.

59.

Nincs olyan szerencsétlen esemény,

amelyből az ügyes ember hasznot ne

húzna, nincs oly szerencsés esemény,

amit az ügyetlen a maga hátrányára ne fordítana.

60.

A szerencse mindig a szerencséshez szegődik.