121.
Az ember gyakran csak azért cselekszik
jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.
122.
Ha képesek vagyunk ellenállni szenvedélyeinknek,
azt nem annyira a lelki erőnk, hanem inkább
szenvedélyünk gyengesége magyarázza.
123.
Ha nem hízelegnénk önmagunknak,
ritkán örülhetnénk bárminek is.
124.
A legügyesebb emberek egy életen át
úgy tesznek, mintha megvetnék a ravaszkodást,
holott amikor alkalom kínálkozik rá
és ha fontos érdekükről van szó, akkor alaposan élnek vele.
125.
A folytonos ügyeskedés a kicsinyesség
bélyegét viseli magán, s aki folyton azon
ügyeskedik, hogy valami elleplezzen, az
előbb-utóbb másutt fogja elárulni magát.
126.
A folytonos ravaszkodás és árulás: az ügyesség hiányát jelzi.
127.
Ha azt hisszük, mindig ravaszabbak
vagyunk, mint a többiek, akkor biztosak lehetünk
abban, hogy előbb-utóbb túljárnak az eszünkön.
128.
A túlságos ügyesség: álokosság, az igazi okosság: kipróbált ügyesség.
129.
Ha nem akarjuk, hogy egy ügyeskedő
túljárjon az eszünkön, olykor a rossz modor is megteszi.
130.
A gyengeség az egyedüli hiba,
amelyen nem lehet javítani.
2 megjegyzés:
Hali! Ezek is jók, a 123-ason jót nevettem:)
szia!
hát igen. :) elég érdekesek :) és hát elgondolkodtatóak, hisz alig tudunk valamit ezekről a korokról és mégis olyan gondolatokat fogalmaztak meg már akkor is, ami akkor kevésbé lehetett nyilvánvaló, mint ma. érdekes ez az egész dolog, mert hiába olvasol róla, nem vagy ott, nem tudod, hogy mégis milyen volt az akkori világ. néha olyan szívesen visszamennék egy-egy korba, hogy a saját szememmel is láthassam :)
Megjegyzés küldése