Sziasztok! Darolyn kérésére a Maximák írójának ( Francois La Rochefoucauld) olvashatjátok életrajzát elég részletesen mivel az egész a Wikipédiáról van, megjelölve a Forrásokkal is. Nem volt időm a lényeget összeollózgatni, de szerintem így sokkal érdekesebb. Ez azért is volt jó ötlet, mert igaz, hogy nekem meg van a könyv, de én se tudtam ki is az, aki írta és mindezt mikor tette. Remélem ti is érdekesnek fogjátok találni. A Wikipédián is megtalálható az egész.
Bevezető
La Rochefoucauld (ejtsd: laʀɔʃfuko, Párizs, 1613. szeptember 15. – Párizs, 1680. március 17.) kalandos életű francia herceg, író és moralista, akinek neve mindenekelőtt Maximes (Maximák) című aforizmakötetének köszönhetően maradt fenn. Descartes, Pascal és La Bruyére mellett ő volt a 17. század negyedik nagy francia gondolkodója.
Neve
La Rochefoucauld a francia főnemesség legelőkelőbb, hercegi címet viselő rétegéhez tartozott. A franciában két szó is van a hercegi cím jelölésére: a prince és a duc. A La Rochefoucauld-családban a családfőt a duc de La Rochefoucauld cím illette meg, a családfő elsőszülött fiát pedig – aki generációról generációra a François nevet kapta – a család egyik birtokára utaló prince de Marcillac (Marcillac hercege). Így volt ez az író esetében is: apja, François V, duc de La Rochefoucauld (V. Ferenc, La Rochefoucauld hercege) 1650-ben bekövetkezett haláláig őt is François VI, prince de Marcillacnak hívták, s csak akkor lett François VI, duc de Larochefoucauld (VI. Ferenc, Larochefoucauld hercege).
Az utókor persze nem tartja számon e részleteket, s a nevet hallva a mai emberek (a franciák is) csak egy régi íróra, a maximák szellemes szerzőjére gondolnak; hajdani hercegi méltóságáról kevesen tudnak, s keresztnevét is csak kevesen ismerik.
Élete
 |
| Chevreuse hercegnő |
La Rochefoucauld élete kora ifjúságától haláláig a fizikai és szellemi kalandok szakadatlan sorozata: 15 éves sincs még, amikor megnősül, házasságából nyolc gyermeke – öt fia és három lánya – születik, 16 éves korában már Itáliában katonáskodik, 22 évesen szeretője lesz a 35 éves Chevreuse hercegnőnek, a királyi udvar intrikáiba bonyolódik, szembefordul Richelieu
bíborossal, kegyvesztett lesz, a Bastille
-t is megjárja, szabadulása után ismét katonai és politikai kalandok sora következik, nem egyszer megsebesül, testi-lelki kapcsolatba kerül a század sok hírességével: Longueville hercegnővel (aki gyermeket is szül neki)
és Madame de Lafayett-tel, a ma is olvasott Princesse de Clèves (Clèves hercegnő)
írójával, a Fronde
-ban együtt harcol Condé herceggel,
La Fontaine
két meséjét is neki dedikálja, s halála előtt Bossuet
-től kapja az utolsó kenetet, akit a franciák nemcsak XV. Lajos nevelőjeként, hanem jelentős egyházi íróként is számon tartanak...
Gyermekkora és ifjúsága
 |
| Andrée de Vivonne bárónő |
La Rochefoucauld elsőszülött fiúként, a
duc de Larochefoucauld c
ím várományosaként született Párizsban 1613. szeptember 15-én. Főnemesi családjának rangját mutatja, hogy Antoine de La Rochefoucauld angouléme
-i püspök keresztelte meg, s keresztapja François de La Rochefoucauld bíboros, senlisi püspök
volt.Nevelését szülei egy poitoui költőre, Julien Colardeau-ra bízták, aki nem sokat követelt tanítványától, inkább csak olvasmányokkal látta el. François már gyerekként olvashatta a kor híres regényét, Honoré d'Urfé L'Astrée-ját, amely ötezer oldalon írja le egy pásztorfiú és egy pásztorlány, Céladon és Astrée V. századi szerelmi történetét.
Talán olvasmányai is hozzájárultak korai éréséhez; tény, hogy alig múlt 14 éves, amikor 1628. január 20-án feleségül vette Andrée de Vivonne bárónőt.
1629-ben, még 16. életévének betöltése előtt önkéntesként részt vett XIII. Lajos hadseregének itáliai hadjáratában, s egészen 1631 márciusáig katonáskodott.
Elsőszülött fia, VII. Ferenc 1634. június 15-én született.
Kalandos férfikora
 |
| Longueville hercegnő |
1635-ben a spanyolok ellen harcol önkéntesként, de a hadjárat végén, Párizsba való visszatérésekor a király környezetének nem tetsző kijelentéseket tesz, amiért száműzik XIII. Lajos udvarából. Ekkor a szintén száműzött apjához megy Angoulême környékén lévő birtokukra, Verteuil-be s a kegyvesztettség keserűségét azzal enyhíti, hogy szerelmi kapcsolatra lép a királyné környezetéhez tartozó befolyásos, de akkor éppen Tours városába száműzött
Chevreuse hercegnővel,
aki nála 13 évvel idősebb.Katonai és szerelmi kalandjai közepette is szorgalmasan gondoskodik utódai nemzéséről: 1635-ben megszületik második fia, 1637-ben első, 1638-ban második, 1641-ben harmadik lánya, 1642-ben harmadik, 1646-ben negyedik, 1655-ben pedig utolsó, ötödik fia.
1637-ben apját visszafogadja kegyeibe a király, s vele együtt La Rochefoucauld is visszatér a királyi udvarba. Itt hamarosan intrikákba keveredik: a nagy hatalmú Richelieu bíborossal feszült viszonyban lévő királynét Brüsszelbe akarja menekíteni; terve kudarcot vall, bűnösnek találják, s egy hétre a Bastille-ba zárják, majd két évre ismét apja ősi birtokára, a verteuil-i kastélyba száműzik.
A két év elteltével 1639-ben ismét katonáskodik, s vitézsége elismeréseként Richelieu nemcsak megbocsát, hanem magas katonai beosztást is ajánl neki, de La Rochefoucauld ezt nem fogadja el, hogy megőrizhesse függetlenségét a bíborossal szemben.
1642. december 4-én meghal Richelieu, s pár héttel később, karácsonykor La Rochefoucauld részvételével már el is kezdődik az a főnemesi szervezkedés, amely az ország gazdasági életét majd hosszú időre szétziláló 1648-53 közötti Fronde mozgalom kialakulásához vezet.
1643-ban meghal XIII. Lajos. A trónörökös, XIV. Lajos még gyermek, a hatalmat 1651-ig régensként (de valójában a 13 éves XIV. Lajos 1651-es nagykorúvá nyilvánítása után is, egészen 1661-ig) Ausztriai Anna (Anne d'Autriche) anyakirályné és főleg bizalmasa, Mazarin bíboros gyakorolja.
La Rochefoucauld-t a királyné 1647-ben még kormányzóvá nevezi ki Poitou tartomány élére, de 1648 decemberében, a zavargások kezdetekor a herceg azonnal a zendülők oldalára áll, sőt – az Enghien hercegnek, a „Nagy Condénak”, a Fronde vezérének nővérével, Longueville hercegnővel kialakított szerelmi kapcsolatát felhasználva, akinek 1649 januárjában fia is születik tőle – a mozgalom egyik vezéralakja lesz. A Fronde következő, zavaros éveiben azonban szinte minden barátjával, protektorával és a királynéval is összeütközésbe kerül, aki megtorlásként leromboltatja a verteuil-i kastélyt, 1651 szeptemberében pedig Longueville hercegnő is szakít vele.
Alkotó évei
 |
| Madame de Lafayette |
1653-ban, negyvenéves korában fog hozzá első műve, a
Mémoires (Emlékiratok)
összeállításához, s két évvel később kezd viszonyt az éppen férjhez ment, huszonötéves Madame de Lafayette-tel, aki – majd csak 1678-ban megjelenő – Princesse de Clèves (Clèves hercegnő)
című híres regényét La Rochefoucauld közreműködésével írja.1656-tól állandó vendége az irodalmi szalonoknak, különösen Madame de Sablé szalonjának, amelynek résztvevői – Pascal, Arnaud, Mademoiselle de Scudéry, Madame de Lafayette és mások – előszeretettel szerkesztettek aforizmákat, maximákat.
1659-ben egy portrégyűjteményben jelenik meg első irodalmi műve, a Portrait de La Rochefoucauld par lui-même (La Rochefoucauld önarcképe). (Ugyanebben a kötetben olvasható Madame de Lafayette írása Madame de Sévignéről.) 1662-ben a második mű, a Mémoires (Emlékiratok) is megjelenik, s ezt követően La Rochefoucauld élete hátralévő 20 esztendejét jobbára az írásnak szenteli. XIV. Lajos visszafogadja a királyi udvarba, La Fontaine, a nagy meseíró pedig két meséjét is neki dedikálja, a L’Homme et son image (Az ember és a képe) és a Les Lapins (A nyulak) címűt.
Fő művének, a Maximes (Maximák) című aforizmagyűjteménynek több, egyre bővülő kiadása is megjelenik még életében: az első 1664-ben még csak 316 maximát tartalmaz, a véglegesnek tekintett utolsó, két évvel halála előtt, 1678-ban már 504-et.
Párizsi palotájában az 1680. március 17-re virradó éjjel éri a halál, miután Bossuet-től, a trónörökös (a későbbi XV. Lajos) nevelőjétől, leendő meaux-i püspöktől, jelentős egyházi írótól megkapta az utolsó kenetet.
Művészete
La Rochefoucauld művészete mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy rendkívül tömören, élesen tudja megfogalmazni az emberi gyengeségeket s azt a meggyőződését, hogy korának társadalma a hazugságra épül: Les hommes ne vivraient pas longtemps en société, s’ils n’étaient les dupes les uns des autres (Az emberek nem sokáig élnének társadalomban, ha nem tudnák egymást becsapni. – 87. maxima).
Pascal ugyanezt így fejezi ki: La vie humaine n’est qu’une illusion perpétuelle: on ne fait que s’entre-tromper et s’entre-flatter. L’union qui est entre les hommes n’est fondée que sur cette mutuelle tromperie.[1] (Az emberi élet folytonos illúzió: becsapjuk egymást, hízelgünk egymásnak. Az emberek közti szövetség egyedül erre a kölcsönös megtévesztésre épül.)
A Maximák öt, még a szerző életében megjelent kiadásának szövegét összehasonlító irodalomtörténészek felfedezni vélik Madame de Lafayette-nek La Rochefoucauld-ra gyakorolt hatását; ennek tulajdonítják, hogy az első kiadások nyers megfogalmazásai az ötödik kiadásban egy-egy „gyakran”, „általában”, „néha” beszúrásával némileg enyhültek.
Néhány maxima az ismertebbek közül
19. Nous avons tous assez de force pour supporter les maux d’autrui. (Mindnyájan elég erősek vagyunk ahhoz, hogy mások baját elviseljük.)
22. La philosophie triomphe aisément des maux passés et des maux à venir, mais les maux présents triomphent d’elle. (A filozófia könnyedén diadalmaskodik a múlt és a jövő bajai fölött, de a jelen bajai fölötte is diadalmaskodnak.)
31. Si nous n’avions point de défauts, nous ne prendrions pas tant de plaisir à en remarquer dans les autres. (Ha nem lennének hibáink, nem találnánk annyi örömet mások hibáinak felfedezésében.)
39. L’intérêt parle toutes sortes de langues, et joue toutes sortes de personnages, même celui de désinteressé. (Az érdek mindenféle nyelven beszél s mindenféle szerepet magára ölt, még az önzetlenség szerepét is.)
119. Nous sommes si accoutumés à nous déguiser aux autres, qu’enfin nous nous déguisons à nous-mêmes. (Annyira megszoktuk, hogy másoknak álruhában mutatkozzunk, hogy végül magunknak is abban mutatkozunk.)
122. Si nous résistons à nos passions, c’est plus par leur faiblesse que par notre force. (Ha képesek vagyunk ellenállni szenvedélyeinknek, azt jobbára gyengeségüknek, nem pedig erőnknek köszönhetjük.)
130. La faiblesse est le seul défaut que l’on ne saurait corriger. (A gyengeség az egyetlen hiba, amelyet nem lehet kijavítani.)
136. Il y a des gens qui n’auraient jamais été amoureux, s’ils n’avaient jamais entendu parler d’amour. (Vannak, akik sohasem lettek volna szerelmesek, ha sohasem hallottak volna szerelemről beszélni.)
138. On aime mieux dire du mal de soi-même que de n’en point parler. (Még rosszat mondani is jobban szeretünk magunkról, mint semmit.)
147. Peu de gens sont assez sages pour préférer le blâme qui leur est utile à la louange qui les trahit. (Kevesen elég okosak ahhoz, hogy jobban kedveljék a számukra hasznos bírálatot az őket megtévesztő dícséretnél.)
149. Le refus des louanges est un désir d’être loué deux fois. (Aki visszautasítja a dícséretet, azért teszi, hogy másodszor is megdícsérjék.)
216. La parfaite valeur est de faire sans témoins ce qu’on serait capable de faire devant tout le monde. (Az bátor igazán, aki tanúk nélkül is megteszi mindazt, amire képes, ha mindenki látja.)
Művei
- 1659 – Portrait de La Rochefoucauld par lui-même (La Rochefoucauld önarcképe)
- 1662 – Mémoires (Emlékiratok)
- 1664 – Maximes (Maximák)
Magyarul megjelent
A Maximák több kiadása megjelent magyar nyelven is, az elsőt 1810-ben Kazinczy Ferenc még németből fordította magyarra. Az utóbbi évtizedekben jött ki a nyomdából s könyvtárakban, antikváriumokban ma is hozzáférhető Benedek Marcell és Szávai János fordítása:
- La Rochefoucauld: Gondolatok (Benedek Marcell fordítása, Budapest, Európa Kiadó, 1957)
- François de La Rochefoucauld: Maximák (Szávai János fordítása, Budapest, Helikon Kiadó, 1990. ISBN: 963-208-025-4)
Források
- LA ROCHEFOUCAULD: Oeuvres complètes (Összes művei – díszkiadás a Pléiade-sorozatban Robert Kanters bevezetőjével, Jean Marchand kronológiájával, L. Martin-Chauffier jegyzeteivel. Párizs, Éditions Gallimard, 1957.)
- ECKHARDT Sándor: A XVII. századi francia irodalom (Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1958.)
- LA ROCHEFOUCAULD: Gondolatok (Benedek Marcell fordítása és utószava. Budapest, Európa Kiadó, 1957.)
- LA ROCHEFOUCAULD, François de: Maximák (Szávai János fordítása és utószava. Budapest, Helikon Kiadó, 1990. ISBN: 963-208-025-4)
